<p>Szia bradag!</p>
<p>Nagyon szomorú a történeted, és meg tudlak érteni. Szerintem bennem is munkál hasonló. Én is többnyire reményvesztetten, és nyomorultul érzem magam, és mostanában szinte mozdulni sincs kedvem. Én nem voltam hajlandó semmilyen gyógyszerhez kötődni, legalábbis a xanaxos próbálkozásom után, amivel semmit nem értem el. Persze nem egészen ugyanúgy élem meg a dolgokat, gondolom, nem egészen ugyanazok a folyamatok zajlanak le bennem, de azt hiszem ez is valamiféle agyi, idegi agyagcsere zavar lehet, aminek lehetséges, hogy van gyógyszere, de nagyon kitartóan kellene próbálkozni, hogy a megfelelő szert megtalálják az orvosok.Mivel van életcélod, és van amiért harcolj, ezért próbálj még utánajárni, keresni a megfelelőt. Amit ajánlanak, hogy mozogj, találj kellemes elfoglaltságot az jó. Reménykedni, hinni mindig kell, és bízni magadban, hogy egy kicsit mindig lehet jobb...</p>
<p> </p>
↧