<p>Kedves Bradag!</p>
<p>Nekem a hét év alatt kb húsz fajta diagnozist állítottak fel, de egyik sem volt megfelelő. Mindegyik orvos úgy kezdte, hogy ő már tudja is mi a bajom, felírt egy-két gyógyszert, aztán mehetek. Hozzá teszem ezek általában magánrendelések voltak, mert itt még emberségesebben bánnak a betegekkel. De azon kívül, hogy egy fél autó árát hordtam az orvosoknak, nem született megoldás.</p>
<p>Amit írsz a spiccességről, az tényleg jó megközelítés, bár én antialkoholista vagyok, de régebben voltam spicces . Inkább olyan zavarodott állapotnak érzem, amikor nehéz bármire is koncentrálni. A szorongás és a pánik szerintem ettől alakult ki. Ne mondja senki, hogy amikor évek telnek el ilyen állapotban, felszabadult és vidám tudna maradni.</p>
<p>A gyógyszerekkel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg,(bár én sertralint még nem szedtem) hogy az első pár napban nekem is hányingert csináltak, volt olyan amikor öt napig alig tudtam magamba erőltetni egy pár kiflit, de ez megszűnik.</p>
<p>Érdekes amit írtál, hogy már nem is vezetsz, mert nálam ez pont fordítva van. Nem merek tömegközlekedni, csak akkor érzem magam biztonságban ha saját autóval megyek.</p>
<p>Nálad is vannak olyan estek amikor nem mersz bemenni egy boltba, vagy bármilyen nyilvános helyre?</p>
<p>Amire még lenne egy megjegyzésem, amit írtál az agyrázkódásról, szerintem semmi összefüggés. Nekem is volt 16 évesen egy motoros balesetem amikor órák maradtak ki az emlékezetemből.</p>
<p>Ha eszembe jut még valami akkor jelentkezem.</p>
<p>Addig is jó egészséget Neked!</p>
<p>Üdv: István</p>
↧